A notebook kijelző évtizedek óta az úgynevezett LCD technológiára épül.

Természetesen ezek a kijelzők ez alatt időszak alatt rengeteget fejlődtek, változtak, és jelentős minőségbeli különbség fedezhető fel például egy TN paneles és egy IPS paneles LCD kijelző között, azonban az alapot minden esetben a folyadékkristályos technológia adja.

Nem csoda, hogy sokan egy izgalmasnak hangzó újítástól, az OLED-től várják az állóvíz felkavarását.

Mi az az OLED?

Az OLED az Organic Light Emitting Diode, azaz szerves fénykibocsátó dióda rövidítésére szolgáló mozaikszó.

Maga a technológia nem új, azonban laptopokban és monitorokban mindmáig csak elvétve találkozhattunk vele.

Anélkül, hogy túlságosan belemélyednénk a technikai részletekbe, az OLED kijelzőt nagyjából a következőképpen lehet elképzelni: minden képpontot egy-egy önálló fényforrás alkot, ezért nincs szükség háttérvilágításra, mint az LCD esetében.

Végtelen kontraszt

A legszembetűnőbb különbség az LCD-hez képest a gyakorlatilag végtelen kontraszt.

Mivel nincs a kijelző mögött háttérvilágítás, a fekete valóban fekete marad. Ezáltal az OLED kijelzők olyan élethű, telített színvilágot kínálnak, amilyet korábban egyetlen megjelenítőn sem láthattunk.

Aki csak dokumentumokat szerkeszt vagy a weben szörföl, az talán nem jön lázba egy ilyen kijelző láttán, azonban grafikusoknak, játékosoknak és mindenkinek, aki szereti élvezni a multimédiás tartalmakat, óriási előrelépést jelent az OLED nyújtotta képminőség.

Helytakarékosság

Szintén a háttérvilágítás elhagyásának köszönhető, hogy egy OLED kijelző még a legvékonyabb LCD-nél is vékonyabb lehet, sőt, még az összehajtható, felgöngyölhető vagy akár átlátszó megjelenítők gyártása is lehetséges.

Bár a laptopoknál az átlátszóság nem szempont, ez a technológia felhasználható például szemüvegekben, autók szélvédőjében és sok egyéb olyan területen, ahol az LCD nem jelentett megoldást.

Fogyasztás

Laptopok esetében a véges akkumulátorkapacitás miatt mindig kritikus kérdés az egyes elemek energiafogyasztása. Az LCD és az OLED összehasonlítása ebből a szempontból nem mindig egyszerű feladat.

Míg az LCD esetében a fogyasztás kizárólag a háttérvilágítás erősségétől függ, egy OLED kijelzőnél ez erősen tartalomfüggő. Minél több világos elem van a képernyőn, annál több energiát fogyaszt.

Ha például fekete háttérrel dolgozunk, vagy egy sötét képi világgal rendelkező filmet nézünk, akkor a fogyasztás jelentősen kisebb lesz egy LCD kijelzőhöz képest, de egy jegesmedvékről szóló dokumentumfilm nézésekor már nem ennyire egyértelmű a dolog.

Összességében azonban elmondható, hogy az OLED kijelzők kevesebbet fogyasztanak LCD-vel szerelt társaiknál.

Hátrányok

Jogosan merül fel a kérdés, hogy ha a felsőkategóriás mobilokban és TV-készülékekben már évek óta találkozhatunk OLED kijelzőkkel, akkor miért nem kezdte meg terjeszkedését ez a technológia a laptopok és monitorok piacán?

Nos, amellett, hogy az OLED panelek gyártása jelenleg még jelentősen drágább az LCD kijelzők gyártásánál, néhány egyéb gond is felmerül.

Az egyik legfontosabb a „beégés” problémája. Mivel minden pixel önálló életet él, az idő múlásával különböző mértékben csökkenhet azok fényereje. Ez azt eredményezi, hogy a többet használt pixelek hamarabb halványulnak, ezért például az asztal statikus elemei (start menü, ikonok stb.) „beleéghetnek” a képbe.

Telefonok és TV-k esetében ez nem akkora probléma, mert a filmekben nincsenek statikus képelemek (bár a csatornalogók okozhatnak még némi gondot), a telefonok felhasználói felülete pedig szintén jobban kedvez az OLED-nek. A gyártók folyamatosan dolgoznak a probléma megoldásán, de a felhasználói felületek újragondolása is sokat segíthet.

Habár úgy néz ki, hogy az OLED-del szerelt laptopok és monitorok széleskörű elterjedése még várat magára, az idei év elején több laptop gyártó is előállt olyan modellekkel, amelyek kihasználják a technológia nyújtotta lehetőségeket. Ilyenek például a Lenovo Yoga X1 és a HP Spectre x360.

Hozzászólások

hozzászólások

MEGOSZTÁS